Kerti tippekKonyhakert, gyümölcsös

 2010. 02.13

Paprika termesztése

A paradicsomhoz hasonlóan a paprika is a csucsorfélék családjába tartozik és ugyancsak Dél- és Közép-Amerika az őshazája. Talajának előkészítése és trágyázása megegyezik a paradicsoméval, azaz bőséges komposzt, szerves trágya, mulcsréteg és elegendő víz szükséges neki. Azonban napfényből még több kell neki, mint a paradicsomnak.

Szereti a szerves anyagokban gazdag talajt, ezt bőséges komposzt hozzáadásával tudjuk biztosítani. Ha az öntöző- vagy esővíz az ágyás felületén hosszabb ideig megáll, akkor rossz a talaj vízelvezetése - ha ilyen talajunk van, érdemesebb emelt ágyásba, magasított ágyásba ültetni, melynek a talaját bőségesen dúsítjuk komposzttal, érett trágyával.  

Fekete fólia segítségével idejében felmelegíthetjük a talajt. Hideg időben takarjuk be  növényeket fóliával vagy fólia alagúttal. Ha süt a nap, távolítsuk el a takarást róluk, különben a zsenge hajtások megéghetnek. Az átültetéskor egy ültetési sokk érheti a palántákat, ezt elkerülhetjük, ha a kiültetés előtt rendszeresen szoktatjuk a szabad levegőhöz. Az első héten napi két-három órára tegyük ki a palántákat szélmentes, félárnyékos helyre, majd ezt az időt fokozatosan növeljük. Kiültetéskor ne ültessük mélyebbre, mint a paradicsomot, a paprika nem növeszt gyökérzetet a száron - mint a paradicsom. A paprikának nem csak a hőigénye magas, hanem a fényigénye is. Olyan helyre ültessük, ahol évezheti a napsütést, legalább napi 6 órában. A széltől azonban óvjuk, így szélárnyékos helyet válasszunk.

A bagolypille hernyói megrághatják a növényeket. Rendszeresen vizsgáljuk a paprikákat, és ha hernyót találunk, gyűjtsük össze és semmisítsük meg őket.

A paprika magvetése, palántázása:

Magját éjszakára érdemes vízben előáztatni, hogy kissé megduzzadjanak. Márciustól kisebb edényekbe vessük, és a meleg ablakpárkányon hagyjuk kicsírázni 20-22 oC-on. A fiatal palántákat 4 hét után egyszer át kell ültetni, majd áprilistól szoktathatjuk a szabad levegőhöz. Csak a májusi fagyok után lehet szabadföldbe kiültetni.

A növényeket rendszeresen öntözzük, és a termések megjelenésekor trágyázzuk is. Nem igazán kedveli más növények társaságát, ezért a vegyeskultúrában is egymagába ültessük.

Termését késsel vagy ollóval vágjuk, ne tépjük, mert a hajtások eltörhetnek.

A paprika palántákat a levéltetvek tömegesen ellephetik, ha nem figyelünk oda. Ezért rendszeresen ellenőrizzük a növényeket. Ha kevés kártevőt észlelünk, kézzel is eltávolíthatjuk őket, egyszerűen ledörzsöljük a tetveket. Erősebb fertőzés esetén káliszappannal, Neemazallal permetezzük.

Száraz, vagy hűvösebb időben a paprika ledobja virágait. Míg a szárazság ellen talajtakarással és rendszeres öntözéssel védekezhetünk, a hűvös idő ellen legfeljebb fólia-alagút felállításával tudjuk védeni a növényeinket.

Terítsünk alá szalmát mulcsnak, így nyirkosan tarthatjuk a talajt. A trágyázására is oda kell figyelni. Ha lerúgja a termését, sok nitrogént kap, ha görcs, torz terméseket hoz, akkor kevés nitrogénhez jut.

Amikor lerúgja, ledobja a virágokat:

  • - túl hideg vagy meleg van. Nem szereti a hirtelen lehűlést, felmelegedést sem. 
  • - a növény jól fejlődik, csodálatos lombozata van, mégsem hoz virágot - túl sok nitrogént kap
  • - túl száraz a talaja: a nedvesség ingadozásra is reagálhat virág/termés ledobással
  • - a hideg vízzel történő öntözésre szintén reagálhat így

 

Az érett termést minél előbb szedjük le, ne hagyjuk sokáig az anyanövényen. Fűszerpaprikáról részletesen.

Tipp:

  • Ha a paprikapalánták pikírozását (átültetését) szeretnénk elkerülni, akkor olyan szaporítótálcába ültessük, ahová egyenként kell a beáztatott magokat ültetni. Így a legnagyobb biztonsággal, sérülésmentesen tudjuk a gyökérzettel együtt kiemelni a növényeket, és nagyobb cserépbe ültetni.
  • Tartsunk kéznél fátyolfóliát, hogy egy hirtelen jött hidegtől meg tudjuk védeni a növényeket. Különböző méretben kaphatóak, és ha vigyázunk a fóliára, a következő szezonban is tudjuk használni. Érdemes beszerezni belőle, egy váratlan koranyári lehűléskor jó szolgálatot tesz a paprikaágyásunkon.
  • a paprika gyakori talajlazítást igényel, a talaj tömörödését, kérgesedését nehezen viseli. Ezért egy - egy alapos locsolás vagy eső után a talaját fel kell lazítani.
  • trágyalét vagy tápoldatot mindig csak a nedves talajra öntözzük, különben megégeti a gyökereket. 
  • árnyékban csak nyúlik, és nehezen kötődik a termés. Kiültetéskor szélvédett, napsütéses helyet keressünk neki.
  • Nagyon szereti a vizet, de nem tűri az árvizet. A túlzott locsolástól lerúgja a virágokat, és lepotyognak a termések is. Öntözni kis adagokban, és gyakran, majd megkapálni a talajt, hogy levegőt juttassunk a talajba.
  • Ha netalán elöregedett palántát kényszerülünk kiültetni, ha nehezen indul a növény, szükség lehet az első kötődött termések eltávolítására.

Ha nem hoz bimbót:

A paprikatermesztés során szembesülhetünk azzal a problémával, hogy nem hoz bimbót. Milyen tényezők játszhatnak közre?

A bimbók hiányát okozhatja  a nitrogén túltáplálás,  a túl magas hőmérséklet, az erős hideg, szélsőséges időjárás - meleg nappal, erős lehűlés éjszaka, száraz talaj, öntözés hideg vízzel.

Ha több fajta paprikánk van, és saját magunk szedjük a magot, a különböző fajták közt nagyobb távolságot kalkuláljunk a keresztbeporzás miatt.

Tápanyag:

- Kiültetés után 2 héttel a kiterjedt gyökérzet kialakításához foszforra van szükség, illetve egyenletes, de kissé visszafogott öntözésre, hogy minél mélyebbre hatoljanak a gyökerek,

- az első kötések megjelenésekor szintén nitrogén tartalmú tápoldat,

- az első bogyók megjelenésekor már káliumban gazdag tápoldat, és folyamatos kalcium ellátás. Hogy a kalciumot fel tudja venni a talajból, egyenletes talajnedvességet kell biztosítanunk.

A helyes munkálatok sorrendje:

- szedés után öntözés,

- utána talajlazítás,

- ezt követően permetezés, a várakozási idők elmúltával

- újra szedés.

- Ha tápoldatozás is esedékes, azt a szedés után és az öntözés előtt célszerű elvégezni. 

A paprika metszése:

A nagyobb termésnek és a jobb minőségnek a metszésen kívül egyéb feltételei is vannak. A metszéses termesztés csak ott valósítható meg, ahol kiváló a talajszerkezet és a talaj-tápanyagszint közepesnél jobb, de semmi esetre sem túl magas, és ahol az egyes növényi tápanyagok, mindenek előtt a nitrogén, a foszfor és a kálium könnyen felvehető, ún. vízoldható formában van. A termőkorban a nitrogén és a kálium aránya megközelítőleg 1:1,5 legyen, a káliumé és a magnéziumé 3:1. Hasonlóan fontos, és a kiegyensúlyozott növekedés feltétele a folyamatos vízellátás, ami a paprika esetében nem lehet tartósan alacsonyabb 75 és magasabb 85–90%-nál.
A metszéses paprikahajtatási módra kizárólag folytonos növekedésű fajták jöhetnek számításba, amelyek erős szárat nevelnek, és a termések a főszáron, vagy annak közelében képződnek. 

Tudnunk kell, hogy folytonnövő vagy determinált a paprikánk, e szerint lehet bokros növekedésű és karóhoz kötözhetjük, vagy folytonnövő és kordonossan neveljük.

Ha bokrosra neveljük, akkor egy-egy esetleges ritkítást végzünk, az oldalhajtásokat kitörhetjük, a leveleket is megritkíthatjuk. Általában ezt a nevelési módot alkalmazzák a hobbikertekben.

Ha egy kicsit jobban belejövünk, akkor már karósként kezdjük nevelni:
A legelterjedtebb az ún. „szoknyás metszés”, amikor az első három elágazásig meghagyunk minden ágat és termést. A harmadik elágazás után a kiválasztott legszebb ág kivételével a többit visszacsípjük. Így a tövön maradnak a legkorábbi termések és a kellő levélfelület a bogyók beárnyékolásához és a paprika további lendületes fejlődéséhez. Erős növekedés esetén az első elágazás alatti levelek hónaljából is előtörhetnek hajtások – ezeket el kell távolítani.
 
A profik már kordonosan nevelik, ehhez egy nagyon jó youtube videó mutatja be a folyamatot:
 

 A metszési tudnivalók:
A metszést mindig kézzel végezzük, tilos az olló vagy a kés használata. Lehetőleg napsütéses időben, a déli órákban száraz növényeken dolgozzunk. Borús, hűvös idő esetén a metszést követően, fokozott mértékben szellőztessünk. Úgy metszünk, hogy magát a növényt ne érintsük, csak az eltávolításra szánt növényi részt fogjuk meg. Metszést követően ne öntözzünk, és ne párásítsunk.

Általánosan érvényes szabály, hogy a paprikán mindig maradjon megkötött, félérett bogyó, amely visszafogja a túl buja növekedést.

Ügyeljünk arra, hogy a rosszul termékenyült, lila, görbült, napégett bogyókat minél korábban távolítsuk el, lehetőleg a szedéssel egy időben.

Paprika és a tápanyag:

Régen ismert probléma a paprika termésein jelentkező lilulás, mely általában a bogyók csúcsa felől, enyhén vagy erősebben csíkozottan húzódik a kocsány felé. Minden paprika típusban előfordul, de leggyakoribb a fehér TV paprika esetében.  Ezt a jelenséget a relatív foszfor hiány okozza, vagyis a talajban  lévő foszfort a gyökérzet nem képes felvenni. Oka lehet a  lehűlt gyökérközeg, de fonálféreg fertőzés, gyökérsérülés és más egyéb is előidézhetik. 

A nitrogénhiány

gyakran tapasztalható a termesztésben, a legintenzívebb hajtatási formában is előfordul. Az első tünetek az alsó levelek sárgulásával, a hajtások növekedési ütemének csökkenésével jelentkeznek. Tartós hiány hatására a paprikabogyók megnyúlnak, húsfaluk vékony marad, az alsó levelekről a klorózis átterjed a középső, majd a fiatalabb levelekre, miközben az idős leveleken nekrotikus foltok jelentkeznek. A nitrogénhiányban szenvedő növény gyökérzete vékony, kevésbé elágazó, hosszúra nyúlt. A nitrogén túladagolása – ha elegendő nedvességgel is párosul – erős lombozatot, vastag szárképződést eredményez. Maga a növény később kezd virágozni, és rosszul köt. A bogyók aprók, a fajtára kevésbé jellemző alakúak lesznek, a betegség iránti fogékonyságuk növekszik. A N-túladagolás vízhiány esetében a sókártétel jellegzetes tüneteit mutatja (vékony szár, sötétzöld levelek, barna gyökérzet).

A foszforhiány

a tenyészidőszak első felében, palántaneveléskor – tőzegkultúrában –, valamint közvetlenül a kiültetést követően szokott fellépni. Az ilyen paprika növekedésben erősen visszamarad, vékony szárat, feltűnően gyenge gyökérzetet fejleszt. Későn virágzik, rosszul köt. Az első levelek fonáki oldalán barnászöld, vöröseszöld elszíneződés tapasztalható.

A kálium

a nitrogénhez hasonlóan az alsó levelek sárgulásával jelzi a hiányt. Lényeges különbség a két hiánytünet között, hogy a nitrogén esetében az egész levélzet kisárgul (az erek is), a kálium esetében a főerek és az ereket határoló levélszövet, még a levél lehullásakor is élénkzöld marad. A sárgulás mindig a levél hegyén kezdődik és a levélnyél irányába halad. A súlyos káliumhiány ugyan csökkenti a termésmennyiséget, az optimális káliumellátás elsősorban a növény beltartalmi és fiziológiai tulajdonságaira van kedvező hatással (javítja a növények hidegtűrő képességét; növeli a betegségekkel szembeni ellenálló képességet; fokozza a szárazságtűrő képességet; elősegíti az aroma-, az íz- és a színanyagok kialakulását; fokozza a fotoszintézist és az enzimreakciókat, ezáltal magasabb a termés cukor-, fehérje- és vitamintartalma; javítja a termés külső megjelenését, a piacosságát azáltal, hogy fokozza a színanyagok képződését; növeli a termés szárazanyag-tartalmát és a sejtfalak vastagságát, ezáltal javítja a tárolhatóságot, a pulton-tarthatóságot).

A kénhiány

paprikán a termesztési gyakorlatban csak a vízkultúrás termesztésben fordul elő, a szántóföldi termesztésben nagyon ritkán találkozhatunk vele annak ellenére, hogy a paprikanövény kénből viszonylag sokat épít be a szervezetébe. Ez elsősorban azzal magyarázható, hogy számos műtrágyában a kén, mint kísérőanyag előfordul és a szerves trágyák is – amelyekből köztudottan sokat használnak a paprika alá – jelentős mennyiséget tartalmaznak. A kénhiányban szenvedő növények növekedésben alig maradnak el az egészséges növényektől. A klorózis, ami hasonlít a nitrogénhiányhoz, nem az alsó, hanem a fiatalabb leveleken kezdődik.

A kalciumhiány

termesztésben a leggyakrabban előforduló tápanyag-ellátással összefüggő élettani betegség. Legtöbbször nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a kalcium nehezen felvehető volta okozza a hiányt. Tekintettel arra, hogy nem reutilizálható – a növényen belül nem átépíthető – tápelem, a hiánytünetek először a fiatalabb leveleken klorózis formájában jelentkeznek. Azonban a kalciumhiányra nem a leveleken jelentkező klorózis a jellemző tünet, a paprikán, de a paradicsomon és a tojásgyümölcsön is leggyakrabban az ún. csúcsrothadás betegség formájában alakul ki. Ilyenkor a bogyó bibepont felöli oldalán beszáradt barna folt képződik, a beteg rész nagysága a hiány mértékével arányos. A magház és a bogyó kocsány felöli oldala egészséges. A fajták közötti érzékenység mértéke nagyon eltérő, ismertek olyan paprikafajták, amelyeken gyakorlatilag nem fordulnak elő a csúcsrothadás tünetei, de ismertek olyanok is, amelyek szöveti szerkezetüknél fogva igen hajlamosak a betegségre. A kalciumhiány kialakulásának a leggyakoribb oka nem a talaj alacsony mésztartalma, hanem a Ca felvehetetlenségét kiváltó magas talajsó-tartalom, a magas relatív páratartalom, az alacsony talajkémhatás és az ionantagonizmus (pl. magas kálium-, ammónia- és nátriumtartalom).

A vas átmenetet képez

a makro- és a mikrotápelemek között, hatását tekintve inkább a mikroelemekhez tartozik. Általában a talajaink a növények fejlődéséhez szükséges vasmennyiséget tartalmazzák, a hiánytünetet legtöbbször a tápelem akadályozott felvehetősége okozza, ami rendszerint valamilyen talajhibára vezethető vissza (pl. magas pH, ion-antagonizmus, talaj-levegőtlenség stb.). A hiány először a fiatal leveleken, hajtásokon jelenik meg, majd idővel áthúzódik a középső levélszintre. Kezdetben a levélerek közötti szövetek halványodnak ki, majd az újból fejlődő hajtásokon egyre világosabb, fehérebb szövetek képződnek. A hiány előrehaladtával nemcsak az érközötti mező, hanem a vékony erek is kifakulnak. A paprikatermesztésben leggyakrabban a tömődött, levegőtlen talaj, a helytelenül elvégzett meszezés és a túlöntözés okoz vashiányt.

Magnéziumhiány tünetei

az utóbbi években a támrendszeres paprikahajtatás kapcsán egyre gyakrabban megfigyelhetők. A tápelem hiánya nem a legalsó, de mindig az idősebb leveleken eredményez érközötti sárgulást. A káliumhiánnyal könnyen összetéveszthető, tekintettel arra, hogy a klorózis csak az érközötti szövetekre terjed ki, maga a levélér zöld marad. Valamivel élénkebb sárga, vöröses sárgább, mint a káliumhiány, és rendszerint a levélnyél irányából indul, szemben a káliumhiánnyal, amely a levél hegyén kezdődik. (forrás)

 

Kapcsolódó: Palánta nevelés>>
Paradicsom magvetése>>
Dinnyefajták>>
Paradicsom termesztése
Cukkini
Rebarbara termesztése
Padlizsán termesztése

vissza a címoldalra







gazigazito.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!