Kerti tippek: Konyhakert, gyümölcsös

 20111.02.15

Zöldborsó, a velő, a cukor és a kifejtő

zöldborsó

A zöldborsó az egyik legkiválóbb tápláló hüvelyes zöldség, amely antioxidáns, C-, K és B komplex vitamint, ezen kívül még ásványi anyagokat, mint cink, vas, kalcium és mangánt is tartalmaz. Kiváló fehérjeforrás, rostban gazdag. Az esszenciális zsírsavak (omega3)  miatt ideális élelmiszer az agy és szív- és érrendszeri betegségekre és a  koleszterin csökkentésére a szervezetben. Fogyókúra alatt is fogyasztható.

 
 

 
Kapcsolódó cikkek
> Bimbóskel
Karalábé
> Karfiol
Káposzta
Rebarbara
Cukkini
> Padlizsán
> Paradicsom
> Paprika
   


A zöldborsó a hüvelyesek családjába tartozik. Pillangósvirágú, és  kis tápanyagigényű növény. A gyökerén gümők találhatók, melyekben nitrogént megkötő baktériumok telepednek meg, így egyidejűleg zöldtrágyát is szolgáltatnak.  Nem csupán tápanyagot von ki a földből, hanem a saját maguk által előállított tápanyagból nitrogént juttat vissza. Fontos szerepük van a vetésforgóban - a harmadik szakaszban - ugyanis felhasználhatjuk a talaj regenerálódására.  Vetéskor a sorok távolsága 12–24 cm, az alacsony növésű fajtákat sűrűbben a magasakat ritkábban vetjük. A vetés mélysége általában 6–8 cm. Vetés után ügyeljünk arra, hogy a talaj felszínén ne maradjanak el vetetlen magok, mert odavonzzák a madarakat, és azok a földből is kiszedik a szemeket, így komoly kárt okozhatnak.

Borsó vetése részletesen:

6-8 cm mély barázdát húzunk kapával. Ha a talaj száraz - aszályos a tavasz - akkor beöntözzük a sorokat, hagyjuk, hogy a víz leszivárogjon. Ebbe a nedves ültetőágyba szórjuk a magokat egymástól kb. 3 cm távolságra. Vetés után takarjuk be a földdel, majd gereblyével tömörítsük, hogy a mag a nedves talajjal mindenhol érintkezzen. A következő sor ne legyen kisebb, mint a borsó magassága. Így, ha nagyobb sortávolságot hagyunk, könnyebb dolgunk lesz a kapálással, feltöltéssel.
zöldborsó
Borsófajták:

Velőborsó

Magas cukortartalmuk és kiváló ízük miatt szívesen választott fajta. Valamivel több meleget kíván mint a kifejtő fajták, és később is érnek. Hátrányuk, hogy a cukor könnyen átalakul keményítővé, ezért szedésükkel nem szabad várni. 

(pl. Kelvedon csodája, Jubileum, Zsuzsi, Rondo,) vetésével várjunk  április közepéig, mivel melegigényesebb, és  érzékeny a hidegre. Csírázáskor az alacsony hőmérsékletet megsínyli. A szemek nagyok, sima felületűek, az érett borsószem lisztes. A száraz magja szögletes. Lassabban vénül. Édes, nyersen fogyasztva a zsenge velőborsó nagyon édes és puha.

Kifejtőborsó:

(Rajnai törpe, Debreceni világoszöld és Debreceni sötétzöld fajták) bírja a fagyos tavaszi időjárást, februárban, márciusban már vethető. A száraz magja gömbölyű.

Cukorborsó:

Ez az a borsóféle, melyet hüvelyestől is főzhetünk, vagyis nem kell pucolni. A főzésre való előkészítése a két végének levágásából áll, és hüvelyestől lehet felhasználni.

A velőt és a cukorborsót szokták keverni, mivel a velőborsó zsengén nagyon finom, édes. A cukorborsó hüvelyestől kerül felhasználásra, mikor a szemek még nem fejlődtek ki benne.

Étkezési szárazborsó:

azok a kifejtőborsók alkalmasak, melyek könnyen hántolhatók.

 A borsó termesztése

Napos helyet válasszunk, így kevésbé lesz hajlamos a megbetegedésre. (A rózsa metszésekor a levágott tüskés ágakat én a borsósorokra szoktam fektetni, így a bejáró kóbor macskák akármilyen késztetést is éreznek, hogy a felmelegedett puha földbe kaparjanak, az ágak megakadályozzák őket. Kárt tudnak még okozni a madarak is, amint a kikelő borsót kicsipegetik. Hálóval, fátyolfóliával takarjuk az ágyást, amíg a növények meg nem erősödnek.)

A borsó a talajban nem válogat, leginkább a mélyrétegű, meszes, jó táperőben levő vályogtalajokat kedveli. Hidegtűrő, már 3−4 oC−on is csírázik. A kikelt növények a mínusz 4−5 oC fagyokat is elviselik. A lombjuk akár le is fagyhat, később újra kihajtanak és tovább fejlődnek. A nagy meleget azonban – különösen ha szárazsággal is párosul – nem bírják. Ápolása elsősorban gyomtalanításból áll.  Az ápolási munka egy-két kapálásból áll, viszont virágzáskor és hüvelyképzéskor a locsolást meghálálja. A kikelt vetés talaját mielőbb kapáljuk meg, tartós szárazság esetén öntözni kell. A hüvelyek szedését akkor kezdjük, amikor a borsószemek már elérték a rájuk jellemző nagyságot, de még zsengék, kellemes zamatúak. A magasabb növésű fajtákat ajánlott támasz mellett termeszteni.

Érdemes - ha nem csávázott a vetőmag - éjszakára beáztatni, hogy a szemek megduzzadjanak. Vethetjük fészekbe vagy sorba. Ha sorba vetjük, akkor a sortávolság 40 cm legyen, és a borsószemeket 2-3 cm távolságra egymástól, kb. 5 cm mélységre vessük. Ha fészkenként vetjük, akkor fészkenként 4-5 szemet vessünk, egymástól 20-25 cm fészektávolságra.

Ha alacsony borsót vetünk, akkor nem szükséges karózni, míg a magasra növő fajtákat feltétlen karózzuk. Futtathatjuk akár az alacsonyabb, akár a magasra növőt a kerítésre is, vagy uborkahálóra, így a szár nem dől el, és nem rothad meg a termés. Onnantól kezdve, hogy a borsó érni kezd, folyamatosan szedhetjük. Az időpontok fajtánként eltérőek.Termeszthetjük hálóra futtatva is. Két sor közé műanyaghálót feszítünk ki, amin a borsó felfuthat, így a csapadékos időjárásban sem károsodik.

Vetés áprilisig

Április végével lezárul a borsó vetésének idénye, és ez a berögződés nem alaptalan. Akkorra a talaj a téli csapadékból származó nedvességének a javát már elvesztette, és ez gyakran hiányos keléshez vezethet. Ezért a borsót célszerű öntözhető területre vetni, s kelesztő öntözéssel ellátni, kivéve, ha megfelelő mennyiségben esett csapadék. Április vége ezért is küszöb-időpont a borsótermesztésben, mert attól kezdve általában erősödik a nappali felmelegedés, a nappalok is jóval hosszabbak, így a borsó nem képes a fajtára jellemző zöldtömeget nevelni. Ebből kifolyólag rövid ízközökkel rendelkező alacsony állományt kapunk, amelynek a termésátlaga jóval kisebb, a szemek érése gyorsabb, és gyakran a szemméret is elmarad a fajtára jellemzőtől.

Borsó tél alá vetése:

Október második felétől novemberig vethetjük, azaz a vetést úgy időzítsük, hogy a magok tavaszig már ne keljenek ki. Természetesen, ha szép, hosszú az ősz, akkor ezzel várni kell, mert a tél alá vetésünk idő előtt kikelhet.

 Betakarításuk:

 Betakarítás után ne tépjük ki a gyökerével együtt. (Én metszőollóval elvágom a szárát, és mivel sorba vetek, a borsószalmát szépen fel tudom tekerni, mint egy szőnyeget. Ha egy sorral végeztem, a z ollóval itt-ott belevágok, hogy a férjem a fűnyíróval mikor ledarálja, ne tekeredjen fel a szára a vágókésre. Kiváló talajakaró)

(Felesborsó, sárgaborsó: Nem más, mint a  kerti zöldborsó száraz, hántolt és felezett változata.)

A borsó betegségei:

Borsófonálféreg: A növekedés leáll, a növény elsárgul, kidől. A beteg növényt el kell távolítani, és ha lehetséges, elégetni. A termőterületet változtassuk meg (vetésforgó)

Borsó fuzáriumos betegsége: Talajban élő gombák, melyek a növény gyökér és szártő rothadását, hervadását okozzák. A beteg növényt gyökérzettel együtt ássuk ki és égessük el. A vetőmagot csávázzuk. A fertőzött talajon 5 évig ne termesszünk borsót. Válasszunk rezisztens új fajtákat.

Borsó levél-, szár- és hüvelyfoltossága: Gombabetegség. Sötétbarna foltok jelennek meg a hüvelyen, lombon a száron és a magon. Csávázott vetőmag használatával, vetésforgóval és rezisztens fajtákkal védekezhetünk.

Borsólisztharmat:

Gombás betegség. Fehéres bevonatáról ismerhető fel. A beteg töveket húzzuk ki és égessük el.

Ajánló:


Zöldtrágya növények

Paradicsom 10 lépésben

Uborka

 

vissza a címoldalra







gazigazito.hu címoldaláraLap tetejéreOldaltérképHirdess oldalainkon!
ingyen honlap
Powered by lapunk.hu - Legyen neked is egy ilyen oldalad ingyen!